Búcsú Klári nénitől

CSOHÁNY KÁLMÁNNÉ

TÓTH KLÁRA

Nagy műveltségű, nagy tiszteletben álló polgári iskolai tanár, cserkészparancsnok édesapa és sokat olvasó, gyönyörűen kézimunkázó,
a háztartást és az otthoni gazdálkodást irányító édesanya második gyermekeként született 1927. augusztus 2-án Tóth Klára.
A nagyszülők mindkét ágon földműveléssel, állattartással foglalkoztak.
Két évvel idősebb nővérével együtt egy összetartó nagy családban nőtt fel.
Gyerekkorának meghatározó élményei voltak a minden évben, ugyanazzal a nagy társasággal töltött tiszai nyaralások.
Édesapjának az I. világháborús sérülés után kapott tüdőbetegsége okozta korai halála után a család elsősorban a 8 és 10 éves kislányokkal özvegyen maradt édesanya irányításával és kemény munkájával tartotta fenn magát.

Klára a Hódmezővásárhelyen megkezdett tanulmányait 14 évesen Budapesten, Budán a Csalogány utcai Tanítónőképzőben folytatta, ahol tanítónői képesítést szerzett. Ezután a Szegedi Tanárképző Főiskolára került és magyar nyelv és irodalom – ének szakon végzett.
A hódmezővásárhelyi tanítónőképzőben tanított férjhezmeneteléig.

Férjét, Csohány Kálmán grafikusművészt baráti társaságban ismerte meg. 1953. május 7-én kötöttek házasságot Hódmezővásárhelyen. Közös életüket Budapesten, Budán ugyanabban a házban kezdték, ahol mindketten életük végéig éltek. Az 1953-54-es tanévre már egy budapesti iskolában kapott állást.
Két gyermekük született, 1954-ben Kálmán, 1957-ben Klára.
A két lánytestvér és családjaik a közös nagymamával együtt szoros kapcsolatban maradt, amit elsősorban a vásárhelyi együtt töltött nyarak és a nagymama mindkét családot segítő jelenléte itthon Vásárhelyen, és otthon a Pasaréten is jelentett.
A hatvanas évek elején került egy hűvösvölgyi általános iskolába tanítani, ahol az akkor még falusias környezetben érezte magát nagyon jól. Nyugdíjazásáig itt tanított.

1980-ban, 53 évesen vesztette el férjét. Ekkor rá maradt a Csohány életmű gondozása. A művészeti alkotások számbavétele és kiállításokra való előkészítése mellett igyekezett mindent megtenni a férje által szülőfaluja, Pásztó számára összegyűjtött képzőművészeti gyűjtemény méltó elhelyezéséért. A pásztói és Pásztó-környéki művészek és művészet pártolók, a falu, majd város mindenkori vezetése, az aktívan közreműködő intézmények és áldozatos munkatársai mellett lelke és motorja volt a Csohány Baráti Körnek, később Egyesületnek. 1993-ban megalapította a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítványt, mely átvette és folytatta az Egyesület munkáját. Az Alapítvánnyal és a város vezetésével együtt elért eredmények elismeréseként 2003-ban „Pásztóért” Emlékplakettet, 2022-ben Pásztó Díszpolgára címet kapott.

Nyugdíjas éveiben összeállította levelezését férjével, egy másik kötetben férje megnyitó beszédeit gyűjtötte össze. Édesapja, Tóth Imre születésének 100. évfordulójára emlékalbumot készített, melyet sokszorosítva megkaptak a családtagok.

Három lányunoka felnevelésében segítette gyerekeit. Utolsó éveiben öt dédunokája születése és cseperedése volt éltető ereje.