Búcsú Klári nénitől

CSOHÁNY KÁLMÁNNÉ

TÓTH KLÁRA

Nagy műveltségű, nagy tiszteletben álló polgári iskolai tanár, cserkészparancsnok édesapa és sokat olvasó, gyönyörűen kézimunkázó,
a háztartást és az otthoni gazdálkodást irányító édesanya második gyermekeként született 1927. augusztus 2-án Tóth Klára.
A nagyszülők mindkét ágon földműveléssel, állattartással foglalkoztak.
Két évvel idősebb nővérével együtt egy összetartó nagy családban nőtt fel.
Gyerekkorának meghatározó élményei voltak a minden évben, ugyanazzal a nagy társasággal töltött tiszai nyaralások.
Édesapjának az I. világháborús sérülés után kapott tüdőbetegsége okozta korai halála után a család elsősorban a 8 és 10 éves kislányokkal özvegyen maradt édesanya irányításával és kemény munkájával tartotta fenn magát.

Klára a Hódmezővásárhelyen megkezdett tanulmányait 14 évesen Budapesten, Budán a Csalogány utcai Tanítónőképzőben folytatta, ahol tanítónői képesítést szerzett. Ezután a Szegedi Tanárképző Főiskolára került és magyar nyelv és irodalom – ének szakon végzett.
A hódmezővásárhelyi tanítónőképzőben tanított férjhezmeneteléig.

Férjét, Csohány Kálmán grafikusművészt baráti társaságban ismerte meg. 1953. május 7-én kötöttek házasságot Hódmezővásárhelyen. Közös életüket Budapesten, Budán ugyanabban a házban kezdték, ahol mindketten életük végéig éltek. Az 1953-54-es tanévre már egy budapesti iskolában kapott állást.
Két gyermekük született, 1954-ben Kálmán, 1957-ben Klára.
A két lánytestvér és családjaik a közös nagymamával együtt szoros kapcsolatban maradt, amit elsősorban a vásárhelyi együtt töltött nyarak és a nagymama mindkét családot segítő jelenléte itthon Vásárhelyen, és otthon a Pasaréten is jelentett.
A hatvanas évek elején került egy hűvösvölgyi általános iskolába tanítani, ahol az akkor még falusias környezetben érezte magát nagyon jól. Nyugdíjazásáig itt tanított.

1980-ban, 53 évesen vesztette el férjét. Ekkor rá maradt a Csohány életmű gondozása. A művészeti alkotások számbavétele és kiállításokra való előkészítése mellett igyekezett mindent megtenni a férje által szülőfaluja, Pásztó számára összegyűjtött képzőművészeti gyűjtemény méltó elhelyezéséért. A pásztói és Pásztó-környéki művészek és művészet pártolók, a falu, majd város mindenkori vezetése, az aktívan közreműködő intézmények és áldozatos munkatársai mellett lelke és motorja volt a Csohány Baráti Körnek, később Egyesületnek. 1993-ban megalapította a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítványt, mely átvette és folytatta az Egyesület munkáját. Az Alapítvánnyal és a város vezetésével együtt elért eredmények elismeréseként 2003-ban „Pásztóért” Emlékplakettet, 2022-ben Pásztó Díszpolgára címet kapott.

Nyugdíjas éveiben összeállította levelezését férjével, egy másik kötetben férje megnyitó beszédeit gyűjtötte össze. Édesapja, Tóth Imre születésének 100. évfordulójára emlékalbumot készített, melyet sokszorosítva megkaptak a családtagok.

Három lányunoka felnevelésében segítette gyerekeit. Utolsó éveiben öt dédunokája születése és cseperedése volt éltető ereje.

Búcsú Klári nénitől

Tisztelt Gyászoló Család, tisztelt Gyászoló Közösség!

Együtt érző részvéttel álljuk körül a virágokkal és koszorúkkal övezett ravatalt, osztozva a család mély gyászában, Csohány Kálmánné végtisztességének perceiben. A rohanó élet folyamából kiválva eljöttünk, hogy átadjuk magunkat az emlékezésnek, hogy leróhassuk kegyeletünket és utolsó útjára kísérhessük Őt.

Csohány Kálmánné nagysága, ereje és elhivatottsága a pedagógiai munkája során megmutatkozott, de grafikusművész férje, Csohány Kálmán munkájának támogatása legalább ezzel egyenértékű volt.

1980-tól, férje halála óta több, mint négy évtizede időt és fáradtságot nem kímélve óvja, gondozza és élteti a Csohány hagyatékot. 

A ragaszkodást Pásztóhoz, mely Csohány Kálmánt jellemezte, Klári néni áldozatos tevékenysége örökítette át. Ragaszkodását és hűségét bizonyítja az önzetlen segítségnyújtás, mellyel a városunk felemelkedését szolgálta és szolgálja ma is. Embersége és gyermekszeretete számos helyi, regionális és országos rendezvényen, versenyen való részvételkor megnyilvánult.

A Pásztón működő Csohány Baráti Kör, valamint a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány alapítója.

Az elmúlt években számos alkotást ajándékozott a városnak és intézményeinek.

Nem pásztói születésű, mégis mint „pásztói” tevékenykedett a város érdekében, kulturális, művészeti hagyományainak ápolása terén.

Nem tudok ahhoz hasonlóról, hogy egy házaspár mindkét tagja Díszpolgári címet kap egy várostól. Ez a város Pásztó, melynek díszpolgára Csohány Kálmán és Csohány Kálmánné. Klári nénitől általam búcsúzik Pásztó és a pásztóiak.

Hiánya nem pótolható, élete, gondolatai példamutató mintaként szolgálnak számunkra.

Most már az Ő örökségéről kell beszélnünk, mely hatalmas tárgyi és szellemi örökség, és amivel nekünk Klári néni nagyságához méltó módon kell bánni.

Végezetül Csohány Kálmán sorait szeretném idézni, mely sorokat talán éppen Klári néninek szánta:

Drága Klári néni! Nyugodjál békében.

Búcsú Klári nénitől

Fáradságom adom az esti árnynak, Szívemet vissza a szivárványnak. Megnyugvásom a tiszta csöndes égnek. Mosolygásom az őszi verőfénynek. Sok sötét titkom rábízom a szélre, Semmit se várva és semmit se kérve. Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton: Kétségem az örvényekbe szórom. A holtam után ne keressetek, Leszek sehol – és mindenütt leszek.

Búcsú Klári nénitől