Búcsú Klári nénitől

 

Tisztelt Gyászoló Család, tisztelt Gyászoló Közösség!

 

Együtt érző részvéttel álljuk körül a virágokkal és koszorúkkal övezett ravatalt, osztozva a család mély gyászában, Csohány Kálmánné végtisztességének perceiben. A rohanó élet folyamából kiválva eljöttünk, hogy átadjuk magunkat az emlékezésnek, hogy leróhassuk kegyeletünket és utolsó útjára kísérhessük Őt.

Csohány Kálmánné nagysága, ereje és elhivatottsága a pedagógiai munkája során megmutatkozott, de grafikusművész férje, Csohány Kálmán munkájának támogatása legalább ezzel egyenértékű volt.

1980-tól, férje halála óta több, mint négy évtizede időt és fáradtságot nem kímélve óvja, gondozza és élteti a Csohány hagyatékot. 

A ragaszkodást Pásztóhoz, mely Csohány Kálmánt jellemezte, Klári néni áldozatos tevékenysége örökítette át. Ragaszkodását és hűségét bizonyítja az önzetlen segítségnyújtás, mellyel a városunk felemelkedését szolgálta és szolgálja ma is. Embersége és gyermekszeretete számos helyi, regionális és országos rendezvényen, versenyen való részvételkor megnyilvánult.

A Pásztón működő Csohány Baráti Kör, valamint a Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány alapítója.

Az elmúlt években számos alkotást ajándékozott a városnak és intézményeinek.

Nem pásztói születésű, mégis mint „pásztói” tevékenykedett a város érdekében, kulturális, művészeti hagyományainak ápolása terén.

Nem tudok ahhoz hasonlóról, hogy egy házaspár mindkét tagja Díszpolgári címet kap egy várostól. Ez a város Pásztó, melynek díszpolgára Csohány Kálmán és Csohány Kálmánné. Klári nénitől általam búcsúzik Pásztó és a pásztóiak.

Hiánya nem pótolható, élete, gondolatai példamutató mintaként szolgálnak számunkra.

Most már az Ő örökségéről kell beszélnünk, mely hatalmas tárgyi és szellemi örökség, és amivel nekünk Klári néni nagyságához méltó módon kell bánni.

Végezetül Csohány Kálmán sorait szeretném idézni, mely sorokat talán éppen Klári néninek szánta:

  

"Milyen könnyen lebegtél

orgonabokrok fölött, 

patakok, rétek fölött. 

Lepkékkel repültél és méhekkel,

fényes, zúgó bogarakkal. 

Virágok és illatok maradtak el mögötted

s repültél hegynek, völgynek,

repültél hazafelé...

 

Kint szikrázik a napsütés, 

fehér uszályok hajóznak a kék égen. 

Itt bent a szívem dobol,

rendületlenül zakatol. 

Szorítja a fekete gyűrű"

 

 

Drága Klári néni! Nyugodjál békében.