Reményik Sándor: Takarodó
Kilenc óra.
Nagymessze szól: Takarodó. Túl a világon és az éjszakán Egy vidám angyal fújja valahol Századokon, évezredeken át A trombitát. Gúlába igazodnak fegyverek. Imára kulcsolódnak a kezek. Háborúság után Egy csendes éjt az Isten mégis ád. Takarodó A vágynak és a vérnek, És minden harcnak és tülekedésnek. És békesség
És békesség A közelvalóknak s a messzeségnek. A csillagok is behúnyják szemük, Én is behúnyom a szemem velük. Áll a világ. Úgy hallgatjuk a békült trombitát. Nagymessze szól. Egy vidám angyal fújja valahol Századokon, évezredeken át. A világon s a sötétségen át. Háborúság után Egy csendes éjt az Isten mégis ád. Takarodó... |