|
Eötvös József: HOLDVILÁG
|
|
|
Ha a nap leszállva eltűnt, Mint egy fényes képzelet, S a sötét éj fátyolával, Elterűl a föld felett: Szívesen andalgok akkor
A harmattelt réteken, És a hallgató természet Nyúgodalmat ád nekem. |
Mint ha aggnak homlokára Hint ezüstöt az idő, S nyúgodalmat nyer végtére A sokáig szenvedő: Úgy talál e föld nyugalmat,
Ha a nap lement, És a holdvilág magasról Rá ezüstöt önt. 1834.
|
