Az élet örök búcsúzás,

ó bárcsak tudnánk távozáskor

Fényt hagyni, mint a Messiás!

Beleszeretni a szívekbe,

apostolokba, mártírokba,

hogy átadják a századoknak

a századok az ezredeknek

Fényt hagyni, mint a Messiás!

Vagy legalább, mint az anyák,

kik egyre jobban megragyognak,

minél sötétebb lesz az éj

és minél jobban porlanak

a bánat – barna hant alatt.

Fényt hagyni, mint a jó anyák!

Vagy legalábbis, mint a Nyár,

amely almákba és diókba

szerette édes álmait

és édességével világít

a hosszú -  hosszú tél alatt.

Fényt hagyni, mint a drága nyár!

Vagy legalábbis, mint a Nap,

melyet elnyelt az alkonyat,

de a legbúsabb éjbe is

világít még a gyöngyvirágban

a liliomban, a mécsvirágban.

Az életünk olyan tünékeny.

Óh, szent fényt hagyni volna jó!