20 éves a Csohány Galéria.

 „Én tudom, hogy otthon nem könnyű a dolog. Kevés a pénz a beruházásra, és ami van, az égetően fontos dologra kell. Mindez így van jól tudom. Mégis úgy gondolom, hogy ma még nem késő - de az utolsó órában vagyunk ahhoz, hogy az eddigi gyűjteményt megmentve – esztendőről esztendőre a magyar képzőművészettel, annak remekeivel gyarapítva közös tervünket, mondhatnám álmodozásainkat valóra válthassuk. Ha otthon lehetőség lenne méltó hely kialakítására, akkor míg én élek és vagyok, mindent el tudok követni – hiszem sikerrel -, hogy Pásztónak országos jelentőségű Galériája legyen. Ha nem sikerülne én tudom a legjobban mit veszítene Pásztó. Ha sikerülne, Pásztó is megtudná 20-30-50 év múlva, hogy mit nyert.”  Ezeket a sorokat Csohány Kálmán írta 1978. szeptember 18.- án Budapesten, Becsó Károlynak a Pásztói Művelődési Központ akkori igazgatójának. 23 év elteltével 2001. december 14.- én valóra vált Kálmán bácsi álma, hiszen ünnepélyes keretek között felavattuk a Csohány Galériát.

Mielőtt ezeket a sorokat papírra vetettem volna kimentem a Szentlélek temetőbe Kálmán bácsi sírjához, és rá emlékezve meggyújtottam egy mécsest. Azonnal eszembe jutottak azok a mondatai amelyeket, mintegy végakarataként írt 1976-ban jó ismerősének Szóda Kelemen Klárának. Idézem: „Ha majd végleg elmegyek, ott szeretnék megpihenni a világ legszebb temetőjében – amit és eddig láttam – a Szentlélek Kápolna északi oldalán a mátraszőllősi és a hasznosi út felé való oldalon.”

Családja, barátai, pályatársai, tisztelői, na és szeretett városa lakói itt vettek tőle végső búcsút 1980. április 23.-kán, mielőtt régi barátja Dr. Rajeczki Benjamin ciszterci szerzetes pap az Úristen kegyelmébe ajánlotta lelkét.

Sajnos a Teremtő nagyon fiatalon szólította el Csohány Kálmánt, de életműve örökké halhatatlanná tette őt, ahogyan azt Supka Magdolna mondta beszédében a Csohány Galéria megnyitásán.

Ma már büszkén állíthatom, hogy Pásztó teljesítette kötelességét, amivel tartozott Kálmán bácsinak, bár hosszú és göröngyös út vezetett 2001. december 14.-ig.

A Képzőművészeti Főiskolára történt sikeres felvételit követően Budapestre költözött, de szeretett városát egyetlen napra sem felejtette el.  Műveinek jelentős része tanúskodik arról, hogy mennyire szerette Pásztót, a palóc vidéket, földijeit. Ezt bizonyítja az „Ismerős arcok”, és a „Falum eltűnt figurái” tusrajzsorozata, valamint a „Pásztói népszokások” rézkarcsorozata is.

Csohány Kálmán és Pásztó életében akkor következett gyökeres változás amikor felvette a kapcsolatot a nagyközség akkori tanácselnökével Nagy Józseffel.

1974-ben 34 grafikát ajándékozott szülőfalujának.  A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja -Kálmán bácsi közreműködésével- 25 festményt és 10 kisplasztikát ajánlott fel Pásztó részére.

Ez teremtette meg a Pásztó Városi Képzőművészeti Gyűjtemény alapjait, amely Csohány Kálmán halála előtt már 400 műalkotásból állt.

1974-et követően a településről elszármazott polgárok által létrehozott Pásztóiak Baráti Köre, minden évben Pásztón tartotta éves összejövetelét, amikor rendszerint időszaki kiállítás megrendezésére került sor Csohány Kálmán műveiből.

Kálmán bácsi halálát követően hosszú időn keresztül nem történt változás az állandó kiállítási tér kialakítását illetően.

Fordulatot az az elhatározás hozott, hogy barátai és tisztelői 1983. október 20.-án megalapították a Csohány Baráti Kört. Első és legfontosabb célkitűzésük Csohány Kálmán művészeti hagyatékának a megőrzése, és az utókorral történő megismertetése volt. Komoly figyelmet szenteltek Kálmán bácsi szülőháza alkotóműhellyé alakításának is, de a kezdeti sikerek után ez az elképzelés elhalt.

Csohány Kálmán özvegye, Klári néni és gyermekei, Kálmán és Klárika minden előremutató kezdeményezésben partnerei voltak a Csohány Baráti Körnek.

Az igazi változást az eredményezte, hogy Dr. Hír János kezdeményezésére 1997-ben a Nógrádi Történeti Múzeumból a teljes Csohány gyűjtemény átkerült a Pásztói Múzeum birtokába.

Ekkor fogalmazódott meg Csohány Kálmán családja, a Csohány Baráti Kör illetve az 1993-ban megalakult Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány tagjaiban, hogy valósággá válhat egy állandó galéria megnyitása.

Polgármesterré választásomat követően folyamatosan foglalkoztatott az a gondolat:  hol lehetne méltó helyet találni Csohány Kálmán hagyatékának. Ma is őrzöm azt az ereklyét, amelyet a Csohány Baráti Kör készíttetett 1990. augusztus 20-ra, és Csohány Kálmánné Klári néni is ellátott kézjegyével.

Ez a kiadvány Kálmán bácsi 16 tusrajzának, illetve rézkarcának a másolatát tartalmazta. Valahányszor a kezembe vettem mindig az jutott az eszembe, hogy még mindig nem teljesült Csohány Kálmán végakarata.

Kálmán bácsi születésének a 75. évfordulóját ünnepelve született meg a végső elhatározás, hogy nem várhatunk tovább. Pásztó Város Önkormányzata 83/2000.(IV.19) számú határozatával döntött arról, hogy a Múzeum téri Óvoda működését megszünteti, és új helyre költözteti az intézményt. Ez a döntés persze nem kis ellenérzést váltott ki a szülők körében, de az önkormányzat sokkal megfelelőbb és kulturáltabb elhelyezést biztosított a Cserhát lakótelepi volt bölcsőde épületében a gyermekek részére. 2001. június 1-jén pedig a Képviselő-testület jóváhagyta az általam jegyzett előterjesztést, amely szerint a Múzeum téri volt Óvoda épületében kerül kialakításra a Csohány Galéria. Az épület átalakítása pályázati pénzeszközök bevonásával 2001. decemberére elkészült, és beteljesült a 23 évvel korábban megfogalmazott álom.

20 év elteltével is pontosan emlékszem a 2001. december 14-i ünnepi alkalom minden egyes mozzanatára. Természetesen újra megnéztem a Városi Televízió munkatársa, Tóth József által készített felvételt, és újra átéltem azt a csodálatos érzést, ami akkor is eltöltött.

Ma is úgy érzem, mint ahogy az átadó ünnepségem mondtam, Csohány Kálmán végleg hazaérkezett.

Dr. Ecsedy István helyettes államtitkár úr szavai büszkeséggel tölthették el városunk minden polgárát, hiszen beszédében azt mondta, idézem: „Egy település, amely őrzi a múltját, védi az örökségét.” Kiemelte, hogy Pásztó város a múlt kulturális értékeinek megőrzése érdekében végzett kiemelkedő munkája eredményeként 2001-ben megkapta a „Múzeumpártoló Önkormányzat díj” első fokozatát.

Csohány Kálmán felesége Klári néni és gyermekei örömüket fejezték ki, hogy Kálmán bácsi álma végre megvalósulhatott.

A Csohány Galériában a kiváló grafikusművész 150 alkotása tekinthető meg, illetve családjának köszönhetően rendkívül sok fotó, valamint Kálmán bácsi életét bemutató dokumentum is kiállításra került. A kiállítás megrendezéséért hálával tartozunk Dr. Hír János igazgató úrnak, Shah Gabriella művészettörténésznek valamint Presits Antalnak.

A Csohány Baráti Kör Pásztó Kultúrájáért Alapítvány mind a mai napig szívén viseli a Pásztói Múzeummal közösen a Csohány hagyaték ápolását. Évente több alkalommal rendeznek kiállításokat a Galériában. Csohány Kálmán családja, Klári néni, Klárika és Kálmán a tulajdonukban lévő művek folyamatos rendelkezésre bocsátásával biztosítja, hogy a nagyközönség megismerje Csohány Kálmán életművét. Örök hálámat szeretném kifejezni feléjük.

Azt a személyes érintettséget sem szeretném elhallgatni, hogy Patrícia lányom, - aki Kálmán bácsival egy napon ünnepli  születésnapját - 2021-ben Csohány Kálmán, Gaál Istán és Rajeczki Benjamin munkásságát dolgozta fel az Eszterházy Károly Egyetemre készített diplomamunkájában.

Ifjú Csohány Kálmán Patrícia lányom kérésére egy gyönyörű szép személyes vallomást fogalmazott meg édesapjával kapcsolatban. Ennek néhány sorával szeretném zárni a megemlékezésemet: „Végleg hazatértem. Nem egy napra, nem egy hétre látogatóba, hanem végleg. Minden úgy történt, ahogy végakaratomban leírtam. A Szentlélek temetőben Apám sírjától pár lépésnyire a vadgesztenyefa árnyas lombjának védelmében megkaptam a nyughelyet. Fejemnél Kis Sanyi által faragta kopjafa jelzi, hogy ki nyugszik itt. Csohány Kálmán élt 55 évet.” Mi Pásztó lakói örökké megőrizzük emlékét a szívünkben.

Pásztó, 2021. 12. 11. Advent második hete